Elhunyt Keleti Ágnes — Kaddis egy olimpiai bajnokért

Keleti Ágnes Klein Ágnesként látta meg a napvilágot 1921. január 9-én Budapesten. Édesapja jó módú húsipari kereskedő volt, aki lányai taníttatására is nagy figyelmet fordított, ahogy a testmozgás fontosságára is, hiszen maga is sportos ember volt. A kis Ágnes eleven, mozgékony gyermek volt, ami köszönhető annak, hogy édesapja kissé fiúsan nevelte, ennek köszönhette azt a szívósságát, mely végig kísérte egész életében.

Bár, mint az egyik legeredményesebb női olimpikonunkra emlékezünk, Keleti Ágnes életében sokáig a torna csak mellékszereplő volt, amit négyévesen orvosi tanácsra kezdett el ő is és nővére, Vera is. Ági néni korai éveiben a legnagyobb szerelem a zene volt, tehetséges csellistának számított, akivel a kiváló gordonkaművész és pedagógus, Friss Antal ismertette meg a hangszer alapjait. Később a Nemzeti Zenedében tanult, többször szerepelt a Zeneakadémia színpadán, valamint a zenekari próbákon a szintén világhírű magyar karmester, Ferencsik János foglalkozott vele. Az élet úgy hozta, hogy egy idő után a torna fontosabb lett számára, így a világot jelentő deszkákat végül szőnyegre, a vonót pedig kéziszerre cserélte az érettségi után végleg.

Keleti Ágnes a „Numerus clausus” törvény miatt nem tanulhatott tovább egyetemen, így szűcsinasnak állt, kitanulta a szőrmeszabászatot. A II. világháború alatt illegalitásba vonult, Juhász Piroska néven, így élte túl a vészkorszakot, mely elragadta édesapját és rokonai nagy részét, édesanyja és nővére egy védett házban menekült meg.

A mai értelemben vett élsportot 16 évesen kezdte, először a VAC-ban, majd 1938-tól a Nemzeti Torna Egylet kötelékében. Utóbbi helyen ismerkedett meg Herpich Rudolfnéval, Vali nénivel, aki nem csak neki, hanem később a női torna-válogatottnak is mestere lett. Első magyar bajnoki címét 1940-ben szerezte, ekkor már hivatalosan a Keletit használva vezetéknévként. Egy évvel később el kellett hagynia addigi egyesületét és hivatalosan nem is sportolhatott. A háború után 1950-ig a Postás Sportegyesületben tornázott és már 1948-ban tagja lett az ötkarikás játékokra utazó keretnek, ám az olimpián végül nem tudott elindulni, mert az egyik edzésen megsérült. 1950-től a Testnevelési Főiskola igazolt tornásza lett, ahol 1945 és 1951 között tanított is. Érdekes adalék, hogy az 1952-ben Helsinkiben nyert olimpiai bajnoki címe (talajon) máig az egyetlen „saját” aranyérme a TF-nek. Emellett akkor még szerzett összetett csapatban egy ezüst-, felemáskorláton és a kéziszer csapattal pedig egy-egy bronzérmet, mindezt 31 évesen, mely már akkor is „nyugdíjas” kornak számított a torna szakágban.

Ám Keleti Ágnes itt nem állt meg, 1954-től az UTE színeiben folytatta az élsportot és még ugyan ebben az évben a római világbajnokságon felemás korláton és a kéziszer csapattal is világbajnok lett. A világbajnoki aranyat érő kéziszergyakorlatot selyemzászlókkal adták elő, Kodály Zoltán Marosszéki táncok című művére, amihez azt a buzogánytechnikát alkalmazták, amelyet még Keresztessy Józseftől tanult meg a háború előtt az NTE-ben. Melbourne-ben 35 évesen négy egyéni aranya mellé két ezüstérmet is szerzett, összesen pedig tíz olimpiai érem birtokosa volt, mellyel mindmáig a legeredményesebb magyar női olimpikon számít.

Ahogy sokan, ő sem tért haza 1956-ban az olimpiáról. Először Ausztráliban maradt, ahol nővére élt, aki még a háború után vándorolt ki. De a kenguruk földje nem igazán tetszett neki, így egy németországi kitérő után végül Izraelben találta meg a számításait és a szerelmet is. 1959-ben ment hozzá a szintén magyar származású Bíró Róberthez, akinek két fiút szült. Ám nem csak ő Izraelnek, hanem Izrael is sokat köszönhetett neki, 1957-ről 1980-ig volt az ottani Wingate Főiskola tornatanszékének vezető tanára és harminc éven keresztül látta el az izraeli női tornász-válogatott edzői teendőit, de 1959 és 1960 között az olasz válogatott vezetőedzőjeként is tevékenykedett, ilyen minőségében volt jelen a római olimpián.

1983-ban tért először haza Magyarországra, majd a rendszerváltáskor visszakapta állampolgárságát is, mellyel egyenes arányban nőtt itthoni tartózkodásainak száma, életének utolsó éveiben pedig kizárólag Magyarországon élt. 1995-ben megkapta a Magyar Olimpiai Bizottság aranygyűrűjét, 2002-ben beválasztották az International Gymnastics Hall of Fame-be, 2004-től volt a Nemzet Sportolója, 2015-ben Prima Primissima díjjal tüntették ki, valamint tagja volt a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének is. 2019 április 13. óta ma hajnalban bekövetkezett haláláig ő volt a világ legidősebb élő olimpiai bajnoka. Halálával Charles Coste lett a legidősebb élő olimpiai bajnok, a francia kerékpáros az 1948-as játékokon lett aranyérmes.

100. születésnapja alkalmából a MOB akkori elnöke, Kulcsár Krisztián e-képpen méltatta: „Keleti Ágnes egyedülálló. Az olimpiai mozgalmat több mint 80 éve szolgálja úgy, hogy amibe belekezdett, mindenből a legjobbat hozta ki: versenyzőként, edzőként és oktatóként is. (...) Átélte a nácizmus és a kommunizmus sötét évtizedeit, a második világháborút és az 1956-os forradalmat, hazáját elhagyni kényszerült; mégis, ezekben a legsötétebb történelmi időkben is megtartotta emberi méltóságát. A nemzetközi olimpiai család doyenje, aki nemcsak életútjával, hanem mai napig tartó aktivitásával, derűs optimizmusával és életszeretetével is példaképül szolgál mindannyiunk számára. Mi magyarok, a sportága és az olimpiai mozgalom nemzetközi közössége is büszke lehet rá!”

Keleti Ági néni olyan kort ért meg, amit még annál is kevesebben, mint azt gondolnánk, mindezt úgy, hogyha másként, kevésbé szerencsésen alakulnak a dolgok, akkor most csak egy statisztikai adat lenne a történelemkönyvekben, de a Teremtő mást szánt neki és ehhez a hosszú és tartalmas élethez adott neki egy olyan személyiséget, mellyel kintről nézve játszi könnyedséggel haladt át a különböző korszakokon, vagy ahogy ő fogalmazott: „Egész életemben optimista, álmodozó voltam. És ez a jellemvonás mindig segített megtalálni a szerencsét a szerencsétlenségben.”

Keleti Ágnes akkor is az egyetemes és magyar sport legendája lett volna, ha nem ér meg ilyen magas kort. Életszemlélete, kitartása, szorgalma és egész személyisége méltán teszi példaképpé bárki számára, legyen élsportoló, zenész, vagy szűcsinas. Ági nénit fiatal felnőttként vallása miatt megbélyegezték, ebben a vallásban nagy becsben tartják az életet, a halál pedig önmagában nem tragédia, mely az elhunyt számára a túlvilági jót hozza és csak a túlélők számára tragédia. Ahogy a Prédikátor könyvében is olvasható az alábbi sor: „Jobb a hírnév a drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál.”

Az Isten nyugosztalja Keleti Ágnest!

AZ NVESZ osztozik a család és az olimpiai mozgalom fájdalmában!

Képek: MTI, MOB/Szalmás Péter